Úristen az anyám, micsoda rettenetes időszak ez... a május egy horror, ezt mindig tudtam, de arra még én sem számítottam, hogy:
- az MA-s végzős hallgatók MIND a szakdolgozatleadási határidő előtti utolsó két napban fognak belbukkanni nálam a félkész szakdolgozataikkal
- EGYÁLTALÁN nem tudnak szöveget szerkeszteni (tényleg nem vagyok egy PC-guru, esküszöm nem, de azért tudom, hogy a következő oldalra csúsztatást nem enter-ek sorával kell elérni)
- a német trénerek pont annyira elfelejtik az időpontokat, mint a magyar trénerek, és még a kifogásaik sem változatosabbak (jaaa, elfelejtettem, vagyis nem is, hanem hiszen NEM IS ERRŐL VOLT SZÓ - debizony barátom, itt az emailed, konfirmáltad, pontosan erről volt szó, jaaaa, na akkor viszont elfelejtettem).
- a majdnem háromévesek annyira idegesítőek tudnak lenni (de tényleg, úgy igazán!), hogy csak az úri neveltetésem tartott vissza attól, hogy lekenjek neki két rohadt nagy pofont, mikor SZÁNTSZÁNDÉKKAL földhöz vágta a laptopomat.
- hogy amint van egy kis szabadidőm, és elgondolkodom, bőgök, mintha gombnyomásra működnék
- hogy az előadásokra vásárolt ruháim (amik kiválasztása érdekében minden elvemmel szembemenve vettem a gyereknek egy markológépetvagymiafaszt KIZÁRÓLAG AZÉRT, hogy a boltban hagyjon választani) természetesen nem lesznek alkalmasak, mert én gyönyörű meleg májusi délutánra számítottam, ehelyett kurvahideg esős novemberi délután volt azon a hétvégén, amikor a legfontosabb előadásaim voltak.
Azt hittem, de komolyan, hogy a férjem lesz a leggyengébb láncszem, aki majd nem állja a sarat rendesen, kiborul, megsértődik, feladja, szemrehányást tesz, szar feleségnek tart, lelépegyhosszúcombúszőkével... de kiderült, hogy a leggyengébb láncszem sajnos... ÉN VAGYOK :( :( :(
Úgyhogy a következő vész-intézkedéseket tettem.
1. ) vettem egy szájfényt, készpénzzel, nem kell MINDENKINEK tudnia róla
2. ) elmentem a konferencia reggelén fodrászhoz (legalább szép legyek, ha már okos nem), és olyan hajat rendeltem, amin NEM látszik a végső kétségbeesés.
3.) Felvettem a csini ruha-szettnek legalább a felsőrészét, egy nagyonvastag harinacival és egy nadrággal
4.) előkerestem egy színben szuperül hozzáillő hosszú fülbevalót
5.) kikotortam a fülbevalót a vécéből, miután sikeresen b e l e e j t e t t e m
6.) káromkodtam egy sort
7.) összehaverkodtam a technikus sráccal, hogy az előadás előtti szünetben kihúzza a powerpoint prezentációmat a szarból
8.) megtartottam az előadást. Azt mondták, hogy csináltam, hogy nem is izgultam. Nyilvánnem.
Bevittem Marcit a munkahelyemre, ritkán járok arra, lévén tulajdonképp gyesen, és mindenki elmondta, hogy MENNYIRE de MENNYIRE hasonlít rám. Szuper volt hallani, még szuperebb lehet úgy hallani, ha semmi alapja sincs, mert egy kromoszóma nem sok, annyi közöd sincs a gyerekedhez. De el akarod ezt mondani a titkárnéniknek a munkahelyi folyosón? Neeeem.
Kb. a hónap felénél járunk, pisilni, meghalni, üvölteni nem volt időm, de egyszer véget ér (egyrészt a lázas ifjúság), másrészt ez a horror május (és június eleje), és akkor már csak másfél hónap lesz augusztusig, amit nem számolok egyáltalán, de azért pontosan tudom, hogy már nem egészen három hónapnyira van.
Becsavarodtam. Ezvan.
