Azért a napok telnek, egyre messzebb van a múlt hét a keserves csalódással, ideje lenne megrázni magam, és az alábbiakban előrelépni: 
- kipakolni a szekrényemből a téli holmikat. Már hetek óta előszedtem a nyári dobozt, jelenleg dobozokból öltözködöm, mint egy buckalakó, a szekrényemben pedig be-túr-va az összes jelenleg viselt holmim, téli-nyári vegyesen, mert hiszen már úgyis mindjárt rendet rakok... De persze nem rakok, mert múlt héten kíméltem magam, ezen a héten meg sajnálom magam, szóval dobozok és dobozok. Este betömöm a levett ruhát a szennyesbe-szekrénybe, és a feledés fátyolát borítom rá. 

- Elmenni normálisan bevásárolni. Vagy legalább megrendelni az ebédet. Vagy legalább... jó ennél nincs lejjebb. A kisbolt melletti lakókocsi heti kínálatából táplálkozunk, rántott sajt van halrudacskával, sült krumpli és - nagyjából ennyi. A gyerekem skorbutban fog meghalni. Nem, mert van mellette egy zöldséges és a játszón megeszik egy darab almát (ha a szájába dugdosom falatonként). 

- Venni néhány ruhát. SÜRGŐSEN venni néhány ruhát, amibe a.) beleférek b.) csinosak, lengék, illenek az alkatomhoz, lehet bennük játszótéren fetrengeni, nőiesek c.) férjek bele, de tényleg. 

- Áttekinteni a kurva leveleket az email-fiókomban, azokat is, amiket csak megcsillagoztam, hogy fontos, MAJD válaszolok rá, ha lesz erőm, ha stabilabb leszek, ha nem leszek ilyen halál depressziós, de mivel ezt nagyjából 2021-re tudnám beígérni, muszáj lesz rávenni magam. Nem ma, csak majd egyszer. 

- Rendbetenni a cégem dolgait. Homályosan dereng, hogy vannak elmaradásaim a könyvelővel szemben, és ugyan május 20-án én éppen 8 hetes terhes akartam lenni, de nem biztos, hogy a NAV ezt megfelelő kifogásnak tekinti majd. 

Azért van, amire büszke lehetek, például: 
- tegnap bevásároltam az ALDI-ban, és igazán szép tőlem, hogy csak egy pár nagyon praktikus cipőt vásárloltam, otthagytam ellenben az óriás dömpert, a kisszandálokat, a futós cuccokat (hiszen MINDJÁRT újra futok majd már), az édességeket (inzulinrezisztencia miatt ez a mi családunkban senkinek nem tenne jót, egyedül az én lelkemnek, de annak nagyon!!), és a cuki figurás pendrive-ot, amit biztos két perc alatt eltulajdonítana Marci, de ha eldugnám a táskám mélyére és csak titokban nézegetném, amikor alszik....? A lelkem mélyen úgy érzem ez egy működőképes modell.
- Nem gyilkoltam meg egyetlen többgyerekes anyukát sem tegnap a játszótéren, pedig többen is voltak, amit nyílt provokációnak tekintettem. De én maga voltam a zen a báj és a kellem. 

És ha már itt tartunk, valaki írta, hogy miért vagyok irigy az örökbefogadó szülőkre, akik szintén megjárták a hadak útját, talán még jobban is, mint én? Hát íme a kendőzetlen igazság: 

A LISTA, akikre irigy vagyok:  

Magától értetődően minden többgyerekes anyára. 

Ezt értsd úgy, hogy b.á.r.m.i.l.y.e.n. anyára. Lehet elvált, házas, csak becsúszott a gyerek, nagy korkülönbség, kiskorkülönbség, beledöglik, nem döglik bele, kétszerelvetélt, 8évlombikutánikrek, tökmindegy, ebben az agymenésben biztos, hogy lesz olyan pont, amikor éppen RÁ vagyok irigy.

Azokra, akiknek nem sikerült egy gyerek sem, és eleve petesejtdonációra vagy örökbefogadásra mentek. 

Mikor nagyon kínlódom azzal, hogy milyen lesz "kétféle" gyereket nevelni. Egy vér szerintit és egy örökbefogadott petesejtből származót. Máshogy leszek majd velük? Ők máshogy lesznek velem? Miért nem mindkettő vagy ilyen-vagy olyan? Mennyivel könnyebb Brno-ba menni azoknak, akik az első gyerekükkel próbálkoznak. Ja, hogy ők meg rám irigyek? Úgy tűnik, ebben a rohadt körben mindig mindenki irigy valakire. 

És itt jönnek a legjobbak, amikre igazán nagyon büszke vagyok, a csúcsok csúcsa (vagy mélyek mélye): 
- Amikor irigykedem a rákból felépült többgyerekes anyukára... mert MOST MÁR UGYEBÁR felépült és többgyerekes - hogy a legrémesebb emberi sorssal kellett szembenéznie, ami létezik, az ebben az elmeállapotban egyszerűen nem jut el a tudatomig. 
- Vagy amikor irigykedem a többszöri előrehaladott terhességben elvetélt, de végül (nagy kínnal keservvel) 3 gyereket szült anyukára?!!? Van kérdés? Nincs kérdés. 
Fekete lelkű, irigy banya vagyok. És most megyek a játszótérre. Hátha van ott pár terhes nő, akit elgáncsolhatok.