Itt a Terv, és a következők derültek ki belőle: 

1. szedem folyamatosan a most is szedett fogamzásgátlót, összesen majdnem két ciklusnyi ideig, kicsit kevesebb lesz tán. 

2. Közben kapok egy injekciót most szombaton, ami leállítja a petefészekműködést (dejólhangzik, de hát fejben persze tudom, hogy ez következik). A brno-i kapcsolattartó azt mondta, mélyen a szemembe nézve, hogy ne olvassam el a tájékoztatóját. És hogy onkológiai kezelésekben is adják. És hogy 30-40ezer Forint. És hogy ha felírná egy onkológus, akkor dobozáron. Nos, van onkológus ismerős, de ezt nem tudják felírni, csak ha be lennék regisztrálva egy ilyen diagnózissal, ilyen leletekkel, szóval gyanítom, hogy nem savanyúcukorka. :S

3. július 24-én elkezdem az Estrofemet, ami felépíti majd a nyálkahártyát. Aztán egyetlen itthoni ultrahang lesz, 3-án, még egyet csinálnak a leszívás napján ők maguk Brnoban. 

4. azt, hogy mikor lesz ténylegesen a leszívás és a beültetés, az ezen a 3-ai napon tudják majd megmondani, csúszhat is egy-két napot a 7-éhez képest, vagy talán lehet előbb is? Azt nem hiszem. 

5. Sok múlik azon, hogy milyen donort fogok ki. Ha nem tudnak az 5. napig elvinni legalább két petesejtet, akkor - ha csak egy blasztocita marad - akkor visszaadják a pénz felét. Ha egy sem marad, akkor kapunk egy új ciklust. 

6. Sajnos a hölgy viszonylag sokszor mondott példákat, hogy a múltkor is úgy volt, hogy első körben nem sikerült, de a második körben már.... Rossz volt ezt hallgatni nekem, aki természetesen Augusztus 30-án már terhes terveztem lenni - nyilvánvalóan. 

7. Azóta bizarrabbnál bizarrabb álmokat álmodok. Az egyik arról szólt, hogy megvolt a transzfer, és sikeres is volt, de VAGY egy gyerekkel voltam várandós, VAGY egy kék mor-zsa-por-szí-vó-val...(!!!) Hogy ez a tudattalanom melyik agytekervényéből mászott elő és miért, arra még nem sikerült rájönnöm, de őszintén remélem, hogy mégiscsak inkább egy gyerekkel leszek terhes. 

8. Összességében azt hiszem, legközelebb nyugodtan fordulok direktbe a klinikához, mert szerintem ezt én is le tudnám vezényelni egy sima nőgyógyász segítségével, kevesebb pénzért. Ezzel együtt nekünk szerencsénk volt, mert éppen most emeltek árat a magyar klinikán, de mi még az előzőt fizettük, ez így elfogadható. 

Kezdek összebarátkozni a gondolattal, hogy ugyanúgy fogok izgulni ennél a kezelésnél, mint bármelyik más IVF-nél. Eddig azt hittem, "hiszen nem is az enyém", ezért aztán nem fog engem különösebben foglalkoztatni, hogy hogy alakulnak a számok, hány tüszőből hány petesejt, milyen minőségű embriók, vagyis persze, hiszen fizetünk érte, nem is keveset, tehát fog érdekelni a hatékonyság, de ennyi. 
Most jövök rá, hogy természetesen az anyává válás folyamata már sokkal előbb elkezdődik, ott, hogy pontosan ugyanúgy izgulok, hogy lesz-e esélyük, esélyünk együtt, hogy drukkolok nekik, hogy akarom őket, nem csak azért, mert pénz, hanem azért, mert ők kis igyekvő sejtecskék lesznek, pontosan úgy, ahogy az eddigiek is, akiknek élet járna, gyönyörű és fájdalmas, gazdag és hosszú élet, és milyen jó lenne, ha én lehetnék az anyukájuk!

Elképzelem, hogy jövő májusban egy ilyen kicsi babát a karomba fogok... nos, ennyit már tudok az anyaságról, hogy nem mindent elöntő szeretetet éreznék, hanem egy furcsa, izgatott, feszült, szaglászós, érintgetős, ölelgetős érzést, ami mindent, de tényleg MINDENT betölt, és amiből majd egyszercsak úgy bújik elő az anyai szerelem pár hét alatt, mint kis palánta a virágcserép földjéből apránként. 

Ja, és még egy örömteli dilemma: augusztus elején lejár a GYES. Marci oviba megy, logikus lenne, hogy én dolgozzak többet. Csakhogy. Az én szakmám hosszú elköteleződéseket igényel részemről (is), és a klienseim részéről (is). Belefektessem az energiát, hogy bővítsem a munkámat, ahogy logikus lenne, lezártam két nagy munkámat is, jó lenne helyette újat, már csak anyagi szempontból sem lenne mindegy ugyebár. Ha minden így megy tovább, ahogy most állok, ősszel pontosan feleannyit fogok keresni, mint most. Hála a Jóistennek így is megélünk, de azért szűkebb lenne az élet. 
Mondhatom azt magamnak: amíg effektíve nem vagyok terhes, addig business as usual, szerződhetek bárkivel, hiszen ugyanúgy lehet, hogy semmi nem lesz az egész Brno-i programból, bár ebbe belegondolni is rossz. 
De ha szerződünk, és én az első két hónap során be kell jelentsem, hogy jaaaa, én persze terhes vagyok, fél évig tudunk együtt dolgozni, nem több évig, ahogy számított rá, így alakultak a dolgok, sajnálom...? 
De ha nem ezt teszem, akkor egy olyan életet fogok folytatni, ami állandó "mostmármindjártterhesleszek" agymenés, ami elviselhetetlen. Biztos vagyok benne, hogy bárki, aki eljutott a petesejtdonációig ezen az átoknehéz úton, egyetért velem, így nem lehet élni. 
Plusz itt az anyagi része: fix állást nem fogok keresni, főleg, mert az rettenetesen nagy merevséggel jár egy ilyen pici gyerek mellett, hacsak tehetem, elkerülném. Rossz arra gondolni, hogy nem én osztom be a napjaimat, vagy a 3 hetes nyári szabadságokra. Szóval akkor marad a vállalkozás. Ez jelenleg azt jelenti, hogy 70ezer Forint körüli összeget fogok befizetni, hogy valamelyest elfogadható CSED-et meg GYED-et kapjak. Oké, tehát akkor nem elég, hogy felét kapom majd annak, amit eddig, hanem még fizetek is azért, hogy dolgozzak. :( 

Ezekre a dilemmákra nyilván mindenki ráismer, aki valaha volt ebben a szar gyerektervezős-denemjönagyerek-demajdmostmármindjárt-demégsem időszakban,Na ebben vagyok mostanában, nyakig. Milyen projektet vállahatok el jószívvel, ami fizet is, de el fogok tudni jönni, ha úgy alakul, anélkül, hogy szembe kelljen hánynom magam. 

MINDEN amellett szól tehát, hogy augusztusban sikerrel járjunk, mert mindezek a problémák minden sikertelenséggel eltelt hónappal hatványozódnak. Szóval részemről eldöntöttem :D Már csak a sorsnak kéne megértenie végre, hogy teljesen igazam van.