"két ünnep között" vagyunk, megjártuk Brno-t, egyik este mentünk, másik este jöttünk. Ma kellett telefonálni, hány termékenyült meg, itt az eredményünk: 
9 petesejtet szívtak le, 8 volt érett, ebből 6-ot tudtak megtermékenyíteni, tehát most 6 db. embriónk van, a PU+1 napon. 

az én gyomrom akkora, mint egy cseresznyemag, annak ellenére, hogy a kisfiunknál 5 petesejtből 2 hagyta magát megtermékenyíteni, azt a kettőt be is ültették, és az egyikből lett Marci, szóval nem a mennyiség, hanem a minőség számít, valamint még nem is tudjuk, hogy ebből a hat megtermékenyített sejtből hányból lesz 8 sejtes, és hányból lesz esetleg blasztocita, lehet hogy jobb arányok lesznek, mint gondolnám, és végül pedig, minden lombikos nő közös nagy jelmondata szerint: egyetlen petesejt is elég egy babához, szóval mindent tudok, de... persze keveslem. A papírforma szerint minden lépésnél harmadolódik az eredmény, tehát ebből 3 még lemorzsolódik a 3. napig, utána pedig még egy a blasztocita-fázisig. Ha így vesszük, van esélyünk két blasztocitára. Másfelől viszont olyan iszonyú elérhető közelségbe került a kudarc lehetősége, hogy ezt az egészet újra kell majd csinálni, akár a fagyasztott embrió beültetés kedvéért újra ki kell menni ősszel, újra várni, gyógyszert szedni, reménykedni.... Jaaaaj. 
Negatív vagyok? Hát igen. Annyi kör volt már, annyi reményteli és kevésbé reményteli kör, úgy érzem: miért pont nekem sikerülne?
Olyan elképzelhetetlenül távolinak tűnnek azok a nők, akik - a kerítés másik partján - egyszerűen csak egy nap arra ébrednek, hogy hopp, teherbe estek... El sem tudom képzelni, hogy létezhet ilyesmi?!?

Úgy megküldtek Utrogestan-nal, hogy a fülemen is az folyik ki, napi 2x4 golyócskát kell használnom, ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag folyamatosan csöpög valami ki belőlem, ez főleg éjszaka bosszantó, mert csi-kiz. De persze szedem szájon át az Estrofemet is, és persze szedem mellé szorgosan a terhesvitamint is (mikor el nem felejtem). 

Holnapután telefonálok megint, akkorra már remélhetőleg többet tudunk. Sajnos itt nem a biológusnővel beszélünk, aki esetleg tudna olyat mondani, hogy szépek, nem szépek, egyik szebb, másik kevésbé, itt egy magyar anyanyelvű összekötővel beszél az ember lánya, aki a számítógépből olvassa ki az okosságot. 

Brno-ban egyébként a férjem feltette az összes kérdését (ez szám szerint 4679 volt), ami csak eszébe jutott, először az összekötőnek, aki nagyon helyes volt, de látszott a szemében a kétségbeesés, amikor az én drága precíz férjem pontról pontra végigvezettette magát az egész folyamaton, és újra és újra megkérdezte, hogy tulajdonképpen miért ICSI-t csinálnak, mikor a magyar rendelőben a természetes megtermékenyítést részesítették előnyben, és csak, ha nem sikerült, akkor csináltak ICSI-t. 
Majd mikor jött a doktornő, akkor újra nekifutott az ICSI-s kérdésnek. 

Ott egyébként nagyon idegesítő volt, vagyis nagyon feszengtem, de valójában én sem pontosan értettem a dolgot: itthon azt "tanultuk" erről, hogy a petesejt cumulusát (amiből táplálkozik) lebontva lehet csak ICSI-t csináni, akkor pedig ő már képtelen testen kívül tovább érni. Tehát ha lebontják a cumulust és hopp, mégsem érett a petesejt, akkor már nincs mit tenni. Ellenben ha rajtamarad a cumulus másnapig, akkor a csöppentéses módszerrel szépen meg tud termékenyülni, másnap reggel lebontják a cumulust, és ha addig nem termékenyült meg, akkor még mindig jöhet az ICSI. 
Persze lehet (ez már csak a saját okoskodásom), hogy Brno úgy gondolja, amelyik petesejt nem érett a leszívás pillanatában, az kuka, abból már úgysem lesz kisbaba, szelektáljunk inkább nagyvonalúan, de én, akinek világéletében csak egy vagy két érett petesejtem volt, olyan pazarlásnak érzem ezt...
Mindenesetre ez egy teljes kórházra vonatkozó policy, hogy nincs természetes megtermékenyítés, csak ICSI, úgyhogy ebbe bele kellett nyugodni. Nem így az én férjem, kétszer is nekifutott :) :) 

Mindig tanulok egyébként ebből, mert volt még egy kérdés, amin sokat rugózott: számunkra erkölcsi okokból az embriók megsemmisítése nem jön szóba. Sem a kutatásra felajánlás. Persze ez most jókora arcoskodás tekintettel arra, hogy nagyjából semmit nem tudunk befolyásolni az egész folyamatban, de mégis: mi abban hiszünk, hogy itt élet fogan, és az életet önkényesen elvenni, megszüntetni nem szabad. Csehországban azonban a törvények nem engedélyezik a harmadik félnek felajánlást, nincs embrió-adományozás teljes csehországban. Én itt be is fejeztem volna a kérdezősködést, ha nincs, hát nincs, ez van, majd mindegyikért visszajövünk (ugyebár akkor még abból indultam ki, hogy 8 embriónk lesz és magától értetődően a-zon-nal teherbe esek (:D). De azért mindig történik olyan váratlan esemény, ami ezt megakadályozhatja, ezt tudjuk, akármennyire is nem akarunk rá gondolni, de itt mégiscsak évekről van szó, amíg ezek az embriók várják a sorukat. 
Az én férjem azonban nem állt meg itt, kérdezett, kérdezett, míg ki nem préselte, hogy hát ők nem csinálnak ilyet, viszont hazaszállíttathatjuk magyarországra, és akkor lehet adományozni :D :D 

Szóval néha mégis érdemes kérdezni. 

Most drukkolni kell ennek a 6 kis életnek, hogy növekedjenek, erősödjenek, találkozhassak minél többel, szépen egymás után!