Tegnapelőtt megvolt a beültetés. Mint kiderült, a 6 embriócskából lett 1 db. extended Blastocysta, egy compact morula, két morula és kettő hat sejtes maradt. Azt mondták, hogy a morulák is teljesen jók az 5. napon, de várnak velük egy napot, mert lefagyasztani mégsem nagyon lehet őket. (?) Egy extended Blastocyst érkezett hozzám, azóta fekszem, pihenek, f*sok - átvitt értelemben, mert izgulok az eredmény miatt, és konkrétan is, mert elkaptam valamit a kisfiamtól. Naná. 
Tekintve, hogy úgy tudom, hogy a betegségek segítenek a beágyazódásban, mivel lejjebb csavarják az anya immunrendszerét, nem izgulok különösebben. Persze lehet, hogy ez nincs így, de mivel zéró hatalmam van efölött, valamint úgyse tudom ellenőrizni, inkább elhiszem. 

Ma reggel pedig megkaptuk a (tegnapra ígért) embryo-freezing report-ot. Mára lett 1 extended blastocysta, 1 blastocysta és 3 morula (!!!)

A két blasztocisztát lefagyasztották, tehát van még két lehetőségünk, ha ez nem sikerül(ne). Ha meg sikerül, két tesó-próbálkozás. 

A morulák miatt külön telefonáltam, mert egész egyszerűen nem értettem, hogy lehet, hogy 3 morula van, mikor csak egy volt, és két 6 sejtes, amik a harmadiktól az 5. napig nem mutattak semmilyen fejlődést. Hát igen, mondták, van ilyen, ezek bizony a 6sejtesekből lettek, egy nap alatt, miközben előtte két nap alatt nem mozdultak semmit :O 

Sajnos - és ez a nagy-nagy fájdalmam - nem tudnak semmit tenni a világon értük, most persze még be lehetett volna ültetni őket, hátha továbbfejlődnek, de méhen kívül a 6. nap után nincs esélyük, a méhem meg most ugye foglalt. Lefagyasztani pedig ők nem tudják (akarják??) őket. 

Ez viszont fájdalmas és nyomasztó volt. Nekem az élet, ami itt kialakul, mindig borzasztó fontos volt, meg voltam győződve róla, hogy el tudom kerülni azt, hogy élő embriót semmisítsenek meg, mert hiszek benne, hogy az élet ajándék, és nem szeretném magam kioltani. Most viszont nem volt hatalmam afölött, ami történik, ha előre jobban végiggondolom, ha előre jobban végigkérdezem az összes lehetséges kimenetelt, akkor TALÁN találok megoldást. Így nem tehetek mást, mint bocsánatot kérek tőlük lélekben, hogy nem élhetnek tovább, hogy ők nem kapnak esélyt. :( :( Szóval valahol igaza van azoknak, akik azt mondják, itt nem tudod valójában kontrollálni az embrió-redukciót, azt ugyan mondhatom, hogy a lefagyasztott embriókért ha törik-ha szakad visszajövök (még ezt sem tudom teljesen garantálni, hiszen mi van, ha elvesztem 2 év múlva a méhem pl), de a morulákkal a 6. napon, akik talán beültetve továbbfejlődnének, nem tudnak mit kezdeni. 

Ezt magamban kell elrendeznem, ami egyelőre még nem történt meg. És persze arra is gondolok, hogy bár anyaként és leendő anyaként persze közel áll hozzám az a romantikus elképzelés, hogy ők a "kis küzdők", akik továbbfejlődtek 2 nap kihagyás után, de valójában sajnos a rideg orvosi valóság az, hogy az ilyen kihagyások anomáliák a fejlődésben, ami nem szokott hosszútávon jót jelenteni - magyarázta a biológus az előző helyen. Vagy ezzel csak nyugtatgatom a lelkiismeretem? Nem tudom. 

A másik dolog, amit tanultam - és szintén csak utólag esett le: ez tök jól hangzik, amit ezek az intézmények ígérnek: "garantálunk Önnek 2 egészséges, 5 napos embriót, ha nem, a felét kell csak fizetnie az árnak." szuper, nem? 
Csakhogy: az esetek nagy százalékában nem blasztociszta lesz az 5. napon, hanem morulák, amik hivatalosan már blasztocisztának számítanak, de valójában még nem azok (a morula után jön a kompakt morula, utána a blasztociszta, aztán az extended aztán a hatching blasztociszta). Morulától fölfelé tehát ők azt mondják, kérem szépen mi megtettük, amit ígértünk, tessék kifizetni a teljes árat. Viszont a morulád ugyan beültethető lenne, de nem lefagyasztható....
Vagyis én a beültetés napján azt láttam, hogy van egy Extended Blasto, nyilván ezt fogják beültetni, hiszen ez a legügyesebb, van egy compact morula (amire azt mondták, hogy kicsit lassabb, de morfológiailag nagyon szép), és van még két morula. De lehet, hogy már másnap nem marad semmi a morulákból, nem fejlődnek tovább, ők viszont széttárják a kezüket, saaajnos ők akkor is megtették, amit ígértek, neked viszont nincs lefagyasztható embriód. 

És hogy hogy vagyok? Reménykedősen. Volt már két olyan próbálkozásunk, amikor eljutottunk a beágyazódáson túlra, legalábbis a HCG értékek tanúsága szerint, és mindkétszer éreztem, hogy "valami elindult". A punkció utáni 5. nap környékén a hasam mélyén elkezdődött egy fajta fájdalom, kicsit más, mint a menstruációs, ami nekem mindig hátrasugárzik a hátamba, ez inkább egy tompa alhasi nyomás-fájás, aztán nap táján egy fura mellfájdalom nem érintésre fájt, hanem "csak úgy" izomláz-szerűen. Hát ilyesmiket érzek most is. De tekintve, hogy közben állati gyenge vagyok ettől a rohadt vírustól, nehéz megkülönböztetni, hogy melyik micsoda. 

És persze azt tanultam az előző két beültetés keserves tapasztalataiból, hogy hiába indul el valami, az még édeskevés, folytatódnia is kell... 

A következő mondatokért jár mostantól azonnali pofon: 
"ne aggódj" vagy "nyugodj meg" - és ennek továbbfejlesztett változata: "ne aggódj, MERT AZ ROSSZAT TESZ"
---- öööö köszi bazmeg azt hogy csináljam???

"már az is jó, hogy eddig eljutottál"
----- nem, nem jó, egyáltalán nem jó, és ha csak idáig jutottam el, akkor kifejezetten SZAR

és végül a kedvencem: 
"l a z í t s" 
.... (hörrr!!!!)