Még mindig nem tudunk eredményt. Már a finisben vagyunk, két nap, hétfőn kell mennem vérvételre. 

Csináltam-e tesztet? Neeeeem. 1.) elég volt a pisitesztekből. 2.) még egy negatív, és felkötöm magam. 3.) tapasztalatból tudom, milyen könnyedén változik ilyenkor a dolgok állása, attól még, hogy a teszt mondjuk halványan pozitív, még simán lehet, hogy két nap múlva már nem lenne az. - tudom, rutinos IVF-esek naponta tesztelnek és nézik, erősödik-e, de szerintem erre valami hatásos nyugtatót kéne szedni. 4.) félek. 

Mert nagyon jó érzéseim vannak. Egyrészt nem vérzek, ami mondjuk napi 800 Utrogestan mellett mondhatnánk, elvárható, de eddig minden progesteron-adagnál véreztem, legalább egy kicsit, hát most nem vérzek. Vagyis....
Hétfőn, hat napja reggel barna maszatot láttam a tisztasági betéten reggel. Olyan rettegés állt a hasamba, hogy se reggelizni, se ebédelni nem tudtam rendesen. Folytatás nem volt, papíron törléskor nem láttam magam vérezni, de azért nagyon nehezen nyugodtam meg. Véltem emlékezni rá, hogy levágtam a körmöm előző nap, élesebb, mint szokott, és mintha lett volna egy rossz mozdulatom a teherautónyi utrogestan-golyócska felhelyezése közben, de nem tudtam eldönteni, hogy ezzel csak vigasztalom magam, vagy tényleg megtörtént. 
Az én sötét véleményem mindig is az volt, hogy tudom, mindenki barnázik, sőt Julika, a fodrász unokahuga erős piros vérzés ellenére is terhes volt, de a vér soha nem jelent jót, a csodák pedig másokkal történnek. 
Mindennek ellenére a tüneteket továbbra is érzem, gonosz módon hullámzik a nap során, vagyis lehet pánikba esni, mikor éppen nem olyan erősek. Érzem a hasamban ezt a különös, mindjárt-megjön-érzésre nem egészen hasonlító fájdalmat, a feszítő alhasat, és mellfájdalmat, ami nekem nem szokott lenni. Már a Marcinál is ebből tudtam, hogy talán sikerült, akkoriban elmentem egy buliba, és nem tudtam úgy forgatni a csípőm tánc közben, ahogy szoktam, ez tűnt fel először, beültetés utáni ötödik napon (3napos embrióknál). Ez aztán később elmúlt, de valami megmaradt akkor is, és most is így van. Néha olyan erős a feszítő érzés, például éjszaka, hogy teljesen olyan érzés, mint mikor  hónapos terhes voltam, csak a látvány volt más :) 
Aztán ott az éhség, ami állandóan társam, 2 óránként éhes vagyok, szinte soha nem érzem magam jóllakottnak (Marcinál emiatt én már az első pár hétben híztam 2-3 kilót, mert gyenge kezdőként mindig ettem is, ha ezt éreztem). És néhány napja délutánonként hányinger. Ez annyira korai, még Marcihoz képest is, hiszen éppencsak túlléptem a Nemvárt mensi napját, hogy nem hittem, hogy összefüggés lenne, azt hittem, rosszat ettem. Aztán mikor egyre rosszabb lett, megéreztem mögötte azt az éhséget, amire emlékeztem Marcinál: 6-8. hétig nagyon  brutál émelygés kísérte az egész napomat, és ha éhes voltam, felerősödött. Úgyhogy ettem, és tényleg elmúlt az émelygés. De továbbra is azt gondolom, hogy ez túl korai az igazi émelygéshez, de azért tünetnek számítom. 

Olyan jó reménykedni, olyan jó beleélni magam, hogy sikerült, hogy hétfőn vérvételkor felhívnak, hogy gratulálnak.... és nagyon, de nagyon félelmetes arra gondolni, hogy felhívnak azzal, hogy sajnos, nem. Sajnos, elindult, de az értékekből látszik, hogy ez nem egy fejlődő terhesség. Hát ezért sem tesztelek. Még adok magamnak két nap reménykedést.