Holnapután megyünk. Hol-nap-u-tán. 

Ennek megfelelően úrrá lett rajtam a PÁNIK. Nem, véletlenül sem azon pánikolok ilyenkor, amin ténylegesen lehetne (hány petesejt lesz, lesz-e életképes embrió, ha igen, hány, beágyazódik-e, megmarad-e), hanem valami teljesen irreleváns baromságon, ami éppen szembejön. 

Hogy tudniillik nincs-e esetleg klamidiám. Vagy Ureoplazmám? (az.meg.mi.a.lóf*sz?). Három hete, mikor megkaptam a kezelési tervet, úgymellesleg megkérdeztem a Brno-val összekötő csajt a rendelőben, hogy van-e esetleg még bármi, amit érdemes csinálni. Azt vártam, hogy megnyugtat, hogy ááá nincs, ehelyett azt mondta, hogy ha már így megkérdezem, érdemes STD vizsgálatot csináltatni, toxoplazma-klamidia és társai, van orvos, aki ki se engedi Brno-ba úgy a nőket, hogy ez nincs frissen, de mondjuk Brno nem kéri, viszont terhesség alatt probléma lehet. 
Nosza, elmentem a nőgyógyászomhoz, ide nekem azt a vizsgálatot, még éppen kitenyészik, szuper. Két hét múlva telefonálok. Nem kell, mert ők szólnak, ha bármi van. Oké, de azért tutiziher felhívom őket majd. Nem kell, küldik is azonnal a leletet ahogy megvan. Jó, de azért...de nem de igen - na ebben maradtunk. Tegnap felhívtam őket, hát ők nem tudnak a leletemről. Nyomát se találják. Egyáltalán ki vette le, és LÁTTAM-E, hogy levették?!? Basszameg hát a p**mban turkáltak, már hogy láttam volna, kinek van ott szeme?!?!?! Hát persze, hogy az enyémet keverték el. Helyes volt a dokim, bírom, mikor beismerik és megpróbálják kézzel-lábbal jóvátenni ahelyett, hogy mellébeszélnének, de hát ugye itt az idő pénz. 
Innentől kezdve tehát már nem csak aggódtam, hanem mély meggyőződésemmé vált, hogy valamelyik pozitív a négy betegség közül Tavaly volt egy pozitív ureoplazma tesztem, akkor azt mondták, szedjek Szumamedet, szépen elmúlik. Kell ellenőrzés? Nem kell, ááá, dehogy kell, csak szedjem és elmúlik. 
Most a dokim azt mondta, hogy ááááááá az ureoplazmától ne aggódjak igazán, az minden 3. embernek pozitív, ki se lehet kezelni igazán (akkor mire szedtem az antibiotikumot???), aggódjak inkább a klamidia miatt, az veszélyesebb. Oké, hát én aggódtam. Nekiálltunk, hogy hogy lehetne a leggyorsabban, még hétfőnél is gyorsabban levetetni a kenetet, és nem viccelek legalább 5 helyre telefonáltunk, egy helyre elmentünk személyesen, fellármáztunk két orvost és két ügyeletet (úristen komolyan valamilyen pszichiátriai gyógyszert kéne szednem nagy dózisban vénásan), mire megtudtuk, hogy a laborokban hétvégén még a baktériumok is szabadnaposak, úgyhogy el lehet felejteni a tenyésztés leadását. 
A két orvos és két laboros mondott megnyugtatásképp három ellentmondó információt ezekről a betegségekről, a google mondott egy negyediket, úgyhogy ebben megnyugodva kinéztem magamnak egy nagyon szép élénkpiros rúzst, amit aztán a szűkös anyagi helyzetünkre való tekintettel egyelőre nem vettem meg. De ha legközelebb rámjön a nemibetegség-szorongás, esküszöm megveszem. 

A továbbiakban tehát most nagyjából azon múlik minden, hogy milyen donort fogtunk ki. Vajon ő az, aki 10 év múlva meddőségi központban ül majd, csak ezt ma még nem tudjuk, vagy ő az, akire csak ránéz majd a férje és teherbe esik? Kétszer kell telefonálni, első nap leszívás után, meg a 3. napon. De ugye a 3. és az 5. nap közben harmadolódik az embriók száma általában, itt lép be az apai genom, itt kiszelektálódik egy csomó embrió, és csak az igazán jók lesznek blasztociták. Vajon hány? És vajon... 
Asszem mégiscsak jobb a klamidián aggódni.