Augusztus 8 és 12. Rohadt messzinek tűnik. Mikor az egyeztetés volt, két hónap körült ígértek. Fiam három lesz, mire... mire mi??? Mire terhes leszek? Mire jártunk Brno-ban? Hol az a kurva jövőbe látó szemüveg, mikor tényleg szükség lenne rá????

Az én fejemben persze ez úgy néz ki, hogy kilibbenünk, megkóstoljuk az isteni cseh söröket, aztán hazajövök 
t e r h e s e n  (nyilvánvalóan) és soha többet nem járun Brno közelében sem. A valóság az, hogy miért ne lehetne, hogy többször is kell menni? 
Nem tudom, mennyire világos a petesejt-donáció menete, de az úgy van, hogy a donort felkészítik az adott napra, és az én ciklusomat fogamzásgátlással, majd pedig nyálkahártya-felépülést segítő hormonokkal hozzáhangolják az övéhez. Tehát a leszívás napján a férjemre van csak szükség (de engem is megvizsgálnak, hogy akkor ténylegesen felépült-e a nyálkahártya), és öt nap múlva nekem beültetik az embriót. Egyet, mert azt mondják, hogy olyan egyenletesen magasak az eredmények ezekkel a nagyon jó minőségű embriókkal, hogy fölösleges többes terhességet kockáztatni. A másikat lefagyasztják, mehetsz még egy körre - tesóért, természetesen. Mondjuk lehet, hogy éppen nekünk van akkora mázlink, hogy nem kettő, hanem három embrió marad, vagy négy, és természetesen akkor nagycsalád leszünk! 

Sajnos ez is olyasmi, amit ezen a keserves tapasztalaton keresztül - és a rengeteg kiváló orvossal való beszélgetésen keresztül - tanultam meg: korábban azt hittem, a dolog lényegi pontja a BEFOGADÁS. Be tudja-e fogadni a szervezetem a megtermékenyült petesejtet, vagy sem. És akkor indult nyilván az izgulás, feküdjek vagy üljek vagy álljak vagy sétáljak vagy ne sétáljak a beágyazódás környékén, merjek-e ezt vagy azt csinálni, nehogy éppen az a mozdulat legyen az, amitől a kis embriócska nem tud megtapadni. Aztán ott a csúnya, nem befogadó, sőt elutasító, gonosz méh képzete, amit mindenképpen kineziólógus vagy családállítás netán pszichoanalízis segítségével kell jó útra terelni, mert nem hajlandó jó anyaként ölelő keblére vonni (a méhnek tehát van keble!?!) a kis vágyakozó embriót. 

Lófaszt. Ma már tudom, hogy az egész folyamat leglényege a petesejt minősége. Ezt mutatja a donációval foglalkozó intézetek egyenletesen magas (60% fölötti) sikerrátája, ami annak ellenére ilyen magas, hogy azok jutnak el a donációig, akiknek már ez az utolsó dobásuk: idősebbek, saját beültetés n+1szer nem tapadt meg, elvetéltek, nem tudták kihordani a babájukat. A kérdés az, VAN-E jóminőségű embrió vagy nincs. Valószínűleg van ebben egy sorsszerűség, van, akinek fiatal korában is sokkal kevesebb van, és van, akinek az évek során elfogynak a jók, de a végeredmény ugyanaz.

Vannak nyilván más esetek - mikor a férjnél van a probléma, mikor a kihordást valami más - esetleg szervi elváltozás vagy betegség - nehezíti meg, mióma van a méhben vagy ciszta vagy olyan hegesedés, amiért lehetetlen a beágyazódás, esetleg nagyritkán a férj genetikája végleg nem illik össze a feleség genetikájával, de mikor a méh egészséges és nem és nem jön össze a baba lombikkal sem, akkor valószínűleg nem a méhhel van a probléma.

Ezen a folyamaton Gyuri bácsi teái mit sem tudnak segíteni sajnos, esetleg a vitaminok, de - mint megtudtam - a szervezet a jelen orvosi tudás szerint egy ciklus adott petesejtjeit 3-4 hónappal korábban kezdi nevelgetni. Azt a nagyjából 1000 (!!!ÚRISTEN) petesejtet, amit egyszerre elindít az útnak, és amiből az adott menstruáció elején már csak a petefészkenként 3-4 legjobbnak ítéltet látja az ultrahangos antrális tüszőként. Ezeket aztán a szervezet egy természetes ciklus során maga érlelgeti, és a "legerősebb" tüsző hormonok segítségével visszaszabályozza a gyengébbeket, hogy ő egyedül nőjön meg és repedjen meg. Ez a természetes kiválasztódás. Az egész kurva nagy hormon-terápia, amit az ember nagyjából 2 hétig kap, arra jó, hogy ez a kiválasztódás ne történjen meg, hanem nagyjából egyformán fejlődjön az a szervezet által már 3-4 hónapja kiválasztott néhány petesejt, amit az ezerből a legjobbnak ítélt, és hátha akkor több embrió is lesz. De a vége az, hogy 10 petesejtből ideálisan 2 szuper blasztocita marad, több nem. Ez a brno-i fiatal, egészséges donorok sikerrátája is. Hát ennyire rohadtul meg van az egész tervezve, és akkor mindenki saját maga eldöntheti, hogy ebben mennyit segít vagy nem segít, ha szedek mondjuk Gynositolt, amire az én orvosom azt mondta: "amerikában a testépítők kanállal lapátolják magukba és fillérekért veszik, itt 2 g-os kiszerelésben adják elkeseredett nőknek aranyáron. Ez se nekem jutott eszembe". Ettől még szedtem Gynositolt. Meg nagy dózisban Q10-et. Meg E vitamint. Meg D vitamint. Meg halolaj kapszulát. Meg valami rettenetesen új és modern izét, amit az interneten kellett rendelni, és ami szerintem lényegében terhesvitamin. 

És még valamit leírok, hátha egyszer olvassa valaki, akinek eső ELŐTT lesz köpönyeg: Lányok, MINDEN petefészek műtét egy potenciális kockázat. Ma úgy gondolják az orvosok (ez több, egymástól független orvos, fertilitás-specialista és tőle teljesen független endokrinológus magyarázta nekem nemrégiben), hogy a petefészek-kimerülés valójában nem úgy történik, hogy NINCS TÖBB petesejt, elfogyott, eltűntek, hanem hogy valamiért azok a receptorok, amik fogadják az agyból jövő ingerületet és nekiállnak sejt szinten petesejtet érlelni, egyszerűen elvesztik az ingerület-átvételi képességüket. Leáll az információ átadás és a petesejtek ott maradnak éretlenül, ahol voltak. Ezt pedig vagy egy autoimmun folyamat eredményezi, ami ellen ez idő szerint senki nem tud tenni semmit, vagy pedig egy petefészek műtét, amiben bármilyen óvatos és ügyes is az orvos, fellép egy kis vérzés, megzavarodik a rendszer, kivágnak egy darabot (talán épp egy jól működőt), ép szöveteket bolygatnak. 
Nekem egy ciszta miatt javasolták, amit "hopp csak kiszedünk, mint egy férges almából a rohadt részt", a többi szép ép marad és érintetlen. A meddőségi központokban pedig ingatták a fejüket "hiszen ez tudott dolog, hogy kockázatos dolog petefészket műteni". Basszameg, nekem nem volt tudott. És az egyébként kiváló sebész-nőgyógyásznak sem volt az. 

Most egyébként várom, hogy kezdődjön egy új ciklus, és akkor szedek ösztrogént, hogy megnézzék, hogy épül fel a nyálkahártya nálam, hogy ne élesben kelljen kísérletezni. 
Mi sem természtesebb, hogy abban bízom, hogy éppen ebben a hónapban fogok (félig elzáródott petevezető és egy kimerült petefészek ellenére) SPONTÁN TEHERBEESNI. Most miért, végülis miért ne?

Hát mert miért de.